Ez igazi háziasszony téma, gondolnánk, pedig számtalan olyan szempont van, amit közösen, családilag célszerű kitalálni és kivitelezni, több okból is.
Először is, a család minden tagját érinti az, hogy milyen táplálékot fogyaszt el, miből nyeri a mindennapokhoz szükséges energiát. Az is fontos szempont, hogy ki hogyan veszi ki a részét a konyha körüli teendőkből, hogyan történik a táplálékkészletek beszerzése, folyamatos biztosítása. Mi azt tapasztaljuk, hogy a családi paleo, mint életforma, magas szintű együttműködést, folyamatos csapatmunkát igényel. Íme egy pár gondolat arról, hogy ez nálunk hogyan valósul meg a gyakorlatban.
Rendszeres piaci bevásárlás
Ha valamilyen oknál fogva elmarad egy szombat délelőtti körutunk a Lehel piacon, egész héten érezzük a mulasztást, bár persze viszonylag könnyen orvosolható a probléma. A konyhai alapanyagok nagy része (még a paleo is) valójában bárhonnan beszerezhető, de olyan összehangoltan és olyan megbízható forrásból, mint a piac, nekünk nem sikerül sehol máshol. Ráadásul a piaci vásárlás mostanra igazi családi élmény lett mindannyiunk számára. Olyan sok mindenkivel találkozunk és váltunk pár kedves, érdeklődő szót, hogy semmiképpen nem térnénk már vissza a hipermarketek rideg világához.
A szombat reggel egyébként is nagy becsben áll, mert ez az egyetlen nap a héten, amikor magunktól, ébresztőóra nélkül kelhetünk. Kisgyerekkel ez egyébként sem jelent túl késői ébredést, de a hancúrozással, kényelmes reggelizéssel együtt mégsem tartozunk a kora reggeli piacolók táborába. Így aztán alaposan megküzdünk a tömeggel, amíg végigjárjuk a kedvenc árusainkat és beszerezzük a heti szükségleteinket kielégítő mintegy 40-50 kg friss zöldséget, gyümölcsöt, húst… A java még ekkor is hátra van: cipekedés a végtelen lépcsőkön, Lurkó biztatása, hogy mégis inkább a saját lábán jöjjön, a hűtőszekrény és éléskamra esztétikus és felhasználóbarát telerámolása. És ekkor sokszor még mindig nincsen ebéd, pedig már dél is jócskán elmúlt és mindenki nagyon éhes…
A szombat reggeli bevásárlás az egész soron következő hét kiindulópontja. A piacon dől el, hogy mit fogunk enni és miből mennyit. Nincsenek előre rögzített receptjeim: mindig azt fogyasztjuk, amit a piac éppen kínál. Elsősorban őstermelőktől vásárolunk és mindig a szezonnak megfelelő alapanyagokat. Vannak bevált, kedvenc terméseink (például a murok, azaz a sárgarépa, ami télen-nyáron biztosan bekerül a kosárba, az alma is csak nyár közepén, alig pár hétig marad ki), a többi ennivaló pedig évszaktól függően változik.
Sütés-főzés, konyhai teendők
Az elmúlt három paleos év során megtapasztaltuk, hogy nagyfokú előrelátást, tervezést, kreativitást, problémamegoldó készséget és odaadó együttműködést igényel a régi-új életmódunk. Ezek nélkül is nyilván elboldogul az ember, de - úgy tűnik - a családi paleo ezekkel a feltételekkel működik a leghatékonyabban. Ez nem könnyű, és mi magunk sem álltunk mindig készen ezekre a hétköznapi kihívásokra, de úgy érezzük: számos előnyét látjuk az erőfeszítéseinknek. Na, azért közel sem tökéletes a rendszer, folyamatosan dolgozunk rajta… A jó hír az, hogy a tennivalók egészen jól személyre szabhatóak és elvileg ki-ki azt a részt vállalhatja, amihez leginkább kedve és tehetsége van. Lurkó sokáig az üres szatyrokat cipelte utánunk a piacon, de mostanában már a konyhai tevékenységekbe is bekapcsolódik. Olykor megkérdezi, hogy mit segíthetne, és többször reszelt már murkot (értsd: sárgarépát) és cukkinit is.
A rendszeres főzés minden esetre alapvető fontosságú lett a hétköznapjainkban. Nagy élvezettel olvasom kedvenc konyhatündéreim receptjeit, hogy mit mivel társítanak, miből mennyit használnak, és azt mivel fűszerezik, de ezek számomra mindig inspiratív jellegűek és csak nagy ritkán jutnak el az előírás szerinti megvalósulásig. Számomra a sütés-főzés kreatív alkotómunka és bár mindig vannak olyan ötletek, amik nem sikerülnek, annál nagyobb öröm és sikerélmény nincs, mint látni, hogy ízlelgetve, boldogan fogyasztják a szeretteim a főztömet. Jelenlegi kedvenc paleos konyhatündéreim egyébként elérhetőek itt:
Vendégfogadás, vendégeskedés
Mivel a háztartásunk paleora van hangolva, kenyeret, liszteket, tésztaféléket egyáltalán nem is tartunk az éléskamrában. Így nálunk a vendégek is diétás kosztban részesülnek, de kivételes igényeknek eleget téve olykor persze nem-paleo fogásokat is felszolgálunk. Többször tapasztaltuk viszont, hogy a nem diétázó ismerőseink, akikre tekintettel például burgonyát is tettünk a terített asztalra, szívesebben fogyasztották a paleos étkeket, mint a nekik szánt köreteket, így aztán feladtuk ezt az irányvonalat.
A vendégfogadáshoz képest a vendégeskedés kemény dió a diétánk szempontjából. A paleos életmódunk első heteiben és hónapjaiban szilárdan elhatároztuk magunkat, hogy bármit raknak elénk a vendéglátóink, nem fogunk turkálni a tányérunkban. Megtapasztaltuk ugyanis mi magunk is korábban, hogy milyen visszatetsző vonakodást látni a szeretettel előkészített házi finomságok iránt. Viszont ahogy egyre mélyebbre evezünk az új életmódunkban, egyre távolabb kerülnek azok a nem-paleo ételek is, amik után egykor még talán sóvárogtunk, de amiket mostanra már mindenképpen szeretnénk elkerülni. És bár megsérteni senkit nem szeretnénk, önmagunkkal sem kívánunk meghasonulni. A kompromisszumos megoldások szerencsére legtöbbször viszonylag jól kivitelezhetőek és kevés olyan étel van, amit kénytelenek vagyunk diszkréten, de teljességgel megkerülni.
Köszönöm, hogy olvastok!
Bogyó