2012. május 6., vasárnap

Érzelmi intelligencia és paleo étrend kisgyermekkorban

Ez a tudományosnak hangzó cím valójában egészen hétköznapi kihívásaink lenyomata. A szűkös szabadidőnkben elolvasott könyvek és tanulmányok mindig nagyon hasznosak, mert segítenek elmélyíteni egy-egy számunkra is fontos szempontot, de a lényeg mindig csak ezután következik: hogyan foganatosítjuk a tudásunkat a gyakorlatban, a saját családi hétköznapjainkban.
Lurkó most 2,5 éves és teljesen tisztában van azzal, hogy mi másképpen étkezünk, mint a legtöbben körülötte. Az alábbi bejegyzés nem tudományos igénnyel, hanem sokkal inkább családi igénnyel íródott és arról szól, hogy hogyan támogatjuk Lurkót a paleo gyermek hétköznapi kihívásai közepette.

Joggal kérdezhetnétek, hogy milyen nem létező összefüggést keresek a különböző szempontok között, vagyis a 2,5 éves gyermek nevelése, a paleo étrend és az érzelmi intelligencia között. Éppen ezek összefonódásáról tényleg nem olvastam elméleteket vagy kutatásokat, igazából a saját fejemben kapcsolódnak össze ezek a szempontok. Illetve mégis van egy fontos kísérletet, ami talán segít a külvilág előtt is megindokolni a gyermeknevelés, étkezés, önuralom és az életben való boldogulás összefüggéseit: a pillecukor-teszt, amit még az 1960-as években végzett Walter Mischel pszichológus a Stanford egyetem óvodájában. A kísérlet keretében négyéves gyerekek kaptak egy szem pillecukrot (más nevén: mályvacukor, amit mindegyikük nagyon szeretett) azzal a felhívással, hogy megehetik, de ha várnak az evéssel még 20 percet, akkor kapnak még egy második cukorkát is. Ezzel a kísérletvezető ki is vonult a szobából és ott hagyta a vágyakozó négyévest kettesben a pillecukorral. Húsz perc hosszú idő és természetesen voltak gyerekek, akik azonnal vagy szépen lassan végül megették a cukrot, ugyanakkor mások képesek voltak – sajátos stratégiákat alkalmazva - önként kivárni a 20 percet és így kaptak még egy cukorkát. A kísérlet hosszú, egész felnőtt korig tartó utánkövetéssel folytatódott. A teszten részt vett gyerekek élete teljesen különböző módon folytatódott, és kiderült, hogy a várakozni képes négyévesesek, felnőtt korukra sokkal sikeresebb, lelkileg stabilabb, iskolában messze jobban teljesítő felnőttek lettek.
Az érzelmi intelligenciának nincs pontos meghatározása, hanem nagyon általános mentális képességeket takar. Meglátásom szerint a pillecukor-kísérlet során felmerült kérdések (motiváció, rövidtávú örömelv, önuralom, célok kitűzése és elérésük érdekében kigondolt stratégiák, stb.) egytől egyig olyan szempontok, amelyek összefüggésbe hozhatóak az érzelmi intelligencia gyűjtőfogalmával. Ilyen képességek kialakítása, illetve támogatása szerintem nemcsak hosszú távú célt szolgál (milyen felnőtt válik a gyermekemből), hanem gyermek-, illetve fiatalkori kihívások (például önmegtartóztatás, közösségbe való beilleszkedés, stb.) során is segítség lehet. Ami pedig a diétánkat illeti, a paleora nemcsak úgy tekintek, mint a családunk hosszútávú egészségének egyik sarokkövére, hanem kapóra jön abban is, hogy a pillecukor-tesztben felmerülő szempontokat folyamatosan szem előtt tudjam tartani. Vagyis éppen nem erőszakkal (szigorú tiltásokkal, zsarolással, stb.) kívánom a diétánk megtartását elérni, hanem inkább az foglalkoztat: mi kell ahhoz, hogy a gyermekem hosszútávon és folyamatosan jó döntéseket tudjon hozni a saját egészsége érdekében. Hogyan tudom úgy nevelni, hogy az önpusztítás különböző formái – például a drog, a dohányzás, a szélsőséges alkoholfogyasztás, és persze glutén, cukor, meg egyéb antitápanyagok fogyasztása – ellen sikeresen vehesse fel a harcot akár közösségben is? Hogyan sikerülhet úgy láttatnom a sajátos étrendünket, mint ami egészen természetes módon velünk együtt jár, hiszen az ételünk megválasztása is éppúgy magánügy, ahogy például a ruházatunk vagy egyéb személyes jellegzetességünk?
A paleo étrend gyermekek körében való alkalmazása kapcsán sokszor felmerül a közösségbe való beilleszkedés kérdése. Véleményem szerint a közösség általi befogadás tipikusan olyan érzelmi- és jellempróba a fiatalok körében, ami nagyfokú érzelmi intelligenciát igényel. Azt gondolom, hogy bármilyen (akár paleo) gyermek közösségbe való beilleszkedése összetett érzelmi képességek (és minden bizonnyal sok minden más) függvénye, vagyis nem foroghat csupán a táplálkozási szokások körül. Ha valakit befogadnak, akkor jó eséllyel az étkezési szokásait is elfogadják (talán még követésre méltónak is találják), ha pedig nem, akkor ez vélhetően nem csupán arra vezethető vissza, hogy számára az anyukája főz, nem pedig a közétkeztető. Nem kell paleo étrendet követni ahhoz, hogy megértsük: rossz stratégia lenne a gyermekünk részéről az, ha mások tetszésének, illetve elfogadásának "megnyerését" helytelen táplálkozási és egyéb káros szokásokkal szeretné kivívni (vagy megtartani). Miért is kellene tejfölös kenyeret ennie (később pedig esetleg drogot fogyasztania) ahhoz, hogy bármilyen közösség befogadja? Számomra az egész nevelés épp erre (is) nagy kihívás: megvédeni, illetve segíteni Lurkót abban, hogy megvédje magát a környezete helytelen nyomásától, például a drogoktól, de ugyanígy a gluténtől és sok minden mástól is. Ehhez pedig nemcsak helyes életvezetési szokások kialakításán, hanem – meglátásom szerint és többek között – önismereten és az érzelmi intelligencia érvényesülésén keresztül is vezet az út. Vagyis lényegesen többről van itt szó, mint a paleo diéta megtartása, bár – jól sejtitek – ez sem mellékes szempont.
Daniel Goleman könyvét (Érzelmi intelligencia, Háttér kiadó, 1995), ahonnan az alábbi táblázathoz inspirációt merítettem, sokan és sokszor bírálták a megjelenése óta. Amint említettem, nekem azonban nem tudományos igényeim vannak az érzelmi intelligenciával kapcsolatosan, hanem a hétköznapi életünkhöz keresek folyamatosan gyakorlatba ültethető szempontrendszert. Az alábbi táblázat önismereti tananyagát az élet különböző területein használom, az alábbiakban viszont elsősorban az étkezésünkkel kapcsolatosan felmerülő helyzetekbe nyújtok bepillantást. Mindettől természetesen nem azt várom, hogy egyáltalán nem bonyolódunk majd érzelmi konfliktusokba Lurkó gyermekkora során (akár étkezés, akár bármi más tekintetében), hanem azt, hogy ezeket a szempontokat szem előtt tartva hozzásegíthetem őt ahhoz, hogy egyre jobban felismerje: milyen érzések, érzésekből fakadó indulatok kavarognak benne, hogyan tudja érett módon kezelni az ezzel járó belső feszültségeit és felismerje, hogy milyen megoldások kínálkoznak egy adott helyzetben.

Az EQ fő szempontjai…
… a 2,5 éves Lurkó hétköznapjaiban:
1. Öntudat
önmagunk megfigyelése, érzéseink azonosítása, érzelmi szókincs kialakítása, a gondolatok, érzelmek, viselkedésmódok kapcsolatának ismerete
Lurkó még nem beszél igazán jól, érzésekről – külölönsen saját kezdeményezésből - pedig csak nagyon ritkán. Egyelőre a fizikai szükségleteit sem fejezi ki szavakkal, ezért jelenleg elsősorban erre biztatom.
Ilyeneket szoktam kérdezni: éhes/szomjas vagy? azért szeretnél szopizni, mert éhes vagy? kívánod az almát? ízlik az étel?
2. Személyes döntéshozatal
cselekedeteink áttekintése, a következmények felmérése, a döntéseink gondolati vagy érzelmi indíttatásának ismerete; e felismerések hasznosítása a táplálkozással (az eredeti táblázat szerint: drogokkal, szexszel) kapcsolatosan
Tiszteletben tartjuk Lurkó döntéseit a saját étkezése tekintetében is. Ha nem éhes vagy nem kívánja a felkínált fogást, nem muszáj ennie belőle. Rá van bízva, hogy ízlik-e az étel és azt elfogyasztja-e.
Ilyeneket szoktam kérdezni: azért kívánsz most datolyát enni, mert nem ízlett a vacsora és éhes maradtál? Vigyünk magunkkal banánt a játszótérre vagy majd megeszed inkább itthon? (Lényeg az, hogy ha nem viszünk magunkkal valamit, akkor tudja, hogy ő kérte ezt így.)
3. Az érzelmek kezelése
a belső monológ nyomon követése, a negatív tartalmak, pl. az önbecsmérlés tetten érése, tudatosítani, hogy mi zajlik egy érzés mögött (pl. sértettségből születő harag), tájékozottság a félelmek, szorongások, a harag és a bánat oldásának módozatait illetően
Ennél a pontnál kerül nálunk előtérbe a közösségi (bölcsődei) nyomás. Jelenleg azonban nem is a gyermekek/nénik részéről, egyelőre ugyanis nincs szó befogadásról vagy elutasításról, hanem inkább azokról az érzésekről, hogy Lurkó olykor minden bizonnyal kívánja azt, ami mások tányérján van és mégsem kap belőle. Ezek a kérdések éppen most kezdenek aktuálissá válni, ezért egyre többet beszélünk ezekről. Ilyen témák szoktak felmerülni:
- A többiek esznek kenyeret a bölcsiben, ugye? Tudod, hogy mi miért nem eszünk kenyeret? Erre az a válasz szokott érkezni: „mi inkább husit eszünk”. Ezt boldogan nyugtázom és megerősítésként hozzáfűzöm: vannak jó és rossz ételek. Mi jó ételeket választunk.
- Szülinapozás lesz holnap a bölcsiben? Te is szeretnél tortát enni? Pakolhatok Neked olyan kicsi tortát (muffint), ami annyira ízlett a múltkor?
4. Stresszkezelés
a testgyakorlás, az irányított fantázia, a relaxációs módszerek nyújtotta lehetőségek
Étkezéssel kapcsolatosan nem alkalmaztam még stresszkezelést, más élethelyzetekben viszont a szerepjáték és a rajzolás vált be a legjobban Lurkó esetében. Gyakran felcseréljük a szerepeket (ő valamelyik szülőt, nagymamát, a bölcsiből ismert felnőtteket vagy gyerekeket szokta a legtöbbször játszani) és volt már példa arra, hogy lerajzoltuk magunkat az asztal mellett ülve (igaz, ilyenkor nem maga az étel volt a fontos, hanem a közösen végzett tevékenység). Vélhetően rövidesen olyasmiket fogunk rajzolni, hogy mit eszünk mi és mit esznek mások…
5. Empátia
mások érzelmeinek, gondjainak megértése, a szempontjaikkal való azonosulás; az emberek érzelmi különbözőségének tudatosítása
Étkezéssel kapcsolatosan jelenleg ez a pont kevésbé releváns, inkább az élet más területein gyakoroljuk az empatikus magatartást. Például ha más gyereket sírni látunk, elbeszélgetünk arról, hogy mi lehet az oka. Éhes? Megütötte magát és fáj valamije? Egyedül van? Fél vagy megijedt valamitől? Vajon ő is fél a helikoptertől? Te mikor szoktad elsírni magad?
Az érzelmi különbözőség felismerése viszont segítségünkre lehet abban is, hogy megértsük: más tekintetben is hozhatunk eltérő döntéseket. Például az egészségünk védelme érdekében – van, aki hoz ezért áldozatokat és van, aki nem. Tiszteletben tartjuk mások döntéseit és elvárjuk, hogy a mi döntéseinket, illetve választásunkat is tiszteletben tartsák.
6. Kommunikáció
hatékony párbeszéd érzelmekről: jó meghallgatás, jó kérdezés; megkülönböztetni más tetteit és szavait attól, hogy magunk milyen reakcióval fogadjuk, hogyan ítéljük meg; én-üzenetek kárhoztatás helyett
A beszéd fejlődésével ez a szempont is egyre inkább előtérbe kerül. Hatékony párbeszédet még épp nem tudunk folytatni Lurkóval arról, hogy az étkezésével kapcsolatosan milyen érzelmek érik, de igyekszem biztosítani arról, hogy érdekel, mit él meg a másfajta étkezése kapcsán. Arra biztatom, hogy nyugodtan mondja el, ha kíván valamit, hogy együtt megoldást tudjunk keresni – így sütöttem például egy elszólás alapján bundás kenyeret paleo lepényből. Gyakran beszélünk arról, hogy másoktól eltérő ételeket fogyasztunk, ezek pedig olykor hasonlítanak ahhoz, amit másoknál lát.
7. Feltárulkozás
a nyíltság megbecsülése, a bizalom kiépítése egy kapcsolatban, tudni, hogy mikor hozakodjunk elő bizalmas érzéseink kifejezésével
Ilyen tekintetben a példamutatás a legfontosabb eszközöm. Gyakran és őszintén beszélek a saját érzéseimről, és gondosan megválogatom azokat a pillanatokat, amikor őt kérdezem a féltett dolgairól. Ilyen például egy-egy meghitt ölbe vétel vagy az esti masszírozás lefekvés előtt. Ugyanakkor az étkezést nem kívánom sejtelmesen kezelni, amit csak „válogatott alkalmakkor” lehet megbeszélni – inkább nyíltnak mutatkozom arra, hogy az evéssel kapcsolatos kérdéseit bármikor szóba hozza, amikor szeretné.
8. Tisztánlátás
saját érzelmi életünk és reakcióink mintáinak azonosítása, ugyanezek felismerése másoknál
Az a gyanúm, hogy ezek a viselkedésbeli minták éppen most alakulnak ki, ezért ez a pont majd később fog értelmet nyerni. Jelenleg inkább arra figyelek, hogy lehetőleg helyes minták rögzüljenek Lurkó viselkedésében, pld. szomorúság, bánat esetében nem kínálok neki ételt.
9. Önmagunk elfogadása
öntudat, önmagunk pozitív megítélése, erősségek és fogyatékosságok felismerése, tudjunk nevetni önmagunkon
Ez a pont is nehezen vonatkoztatható a 2,5 éves korosztályra, ezen a téren inkább a saját anyai szerepem fontosságát vélem felismerni: feltételek nélkül szeretni és elfogadni a gyermekemet, pozitívan, lehetőségekkel teljesen tekinteni rá, az erősségeit megbecsülni és ápolni, a fogyatékosságait pedig felismerni, de nem bírálni és ezek kiküszöbölésében segíteni neki. íme a gyermeknevelés nagy kihívásai…
10. Személyes felelősségérzet
felelősségvállalás, felismerni a döntések és tettek következményeit, érzelmeink, hangulataink vállalása, elkötelezettségekben való kitartás
Hosszútávon talán éppen ez a személyes felelősség jelenti a legnagyobb kihívást a paleo tekintetében. Az étkezéssel kapcsolatos felelősségvállalás jelenleg még nem jön szóba Lurkó esetében, ezt inkább a saját anyai területemnek tekintem. Inkább az élet más területein jellemző, hogy rá bízom a felelősséget (pld. elhozza-e a játékát magával vagy otthon hagyja). Nyilván most még nem érti meg, hogy mi a kapcsolat az étkezés és az elhízás, illetve különféle betegségek között, de a jövőben minden bizonnyal fel fogom hívni a figyelmét ezekre az összefüggésekre és a testünk működése iránt érzett személyes felelősség fontosságára.
11. Határozottság
fenntartásaink, érzelmeink kinyilvánítása düh vagy passzivitás nélkül
Ilyen kis korban szerintem még nem lenne jogos elvárás az, hogy érzelmi felindulás nélkül mondja el az igényeit. Ezért jelenleg inkább hagyom, hogy nyilvánítsa ki a dühét (passzivitást nem tapasztalok, de ha ezt látnám, megpróbálnám felderíteni az okát). A sírást, követelőzést követő megnyugvás pár percét használom ki arra, hogy elmondjam: mindannyiunk számára nagy segítség lenne, ha szavakkal mondaná el a kívánságát és pontosan azt mondaná, amit valóban szeretne.
Például ha éhes és türelmetlen, de nem akar asztalhoz ülni, mert esetleg nem kívánja az előkészített ételt, akkor ne azt kiabálja, hogy nem forog a kis autója kereke. Az ordítozás közepette legtöbbször elhangzik valami olyan kulcsszó, ami nyomra vezethet… ezeket szoktam lesni. Ugyanakkor mindig nyíltnak mutatkozom arra, hogy elmondja fenntartásait, ellenvetését, még akkor is, ha végül nem tudom elfogadni a szempontjait.
12. Csoportdinamika
együttműködés, tudni, mikor, hogyan kell irányítani vagy engedelmeskedni
Ebből a szempontból sok jó tapasztalatot gyűjtöttünk a paleo étrend egész családunk általi követésével. Hiszen a családi paleoból mindenki kiveheti a részét, ami nyilván nem kötelező, de jól esik együtt előkészíteni valamit, egymás munkáját segíteni, illetve együtt elfogyasztani. Lurkó nyitja-csukja az ajtókat, elővesz ezt-azt, megmossa a zöldséget, gyümölcsöt, a piacon viszi az üres szatyrokat. Vagyis folyamatosan tanúja és részese a konyha körüli együttműködésnek.
13. Konfliktusmegoldás
méltányos küzdelem más gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal; a kompromisszumkötés “minkét fél nyertes” modelljének gyakorlása
Ilyen zsenge gyerekkorban a kompromisszumos „win-win” csakis szülő, illetve más felnőtt közvetítésével képzelhető el. A lényeg talán az, hogy mi felnőttek ne akarjuk „legyőzni” a gyermekünket, hiszen akkor pár év múlva hogyan várjuk majd el tőle a méltányos küzdelmet a saját kapcsolataiban. Természetesen lehetnek olyan élethelyzetek, amelyek általában nem tűrnek ellentmondást (pld. esti fogmosás után már nem eszünk), de az étkezés terén azért nem akarunk abszolút korlátokat felállítani. Félő ugyanis, hogy a merev korlátok egyszer csak visszarúgnak. Így aztán tárgyalásokat folytatunk, meghallgatunk, érvelünk, és igyekszünk kiegyezni.
Ez akkor végül az utolsó datolya lesz, ahogy az előbb mondtad? Utolsó kettő? – kérdi ő mosolyogva. Na jó, legyen kettő, de akkor a többit tényleg hagyd honlapra…

Forrás: Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia (Háttér kiadó, 1995), “E” függelék (Az önismeret tananyaga), amely további forrásként hivatkozik Karen F. Stone és Harold Q. Dillehunt: Self Science: The Subject is Me (Santa Monica, Goodyear Publishing Co., 1978) című munkájára

A mostani jelenünkben, azaz a kisbabakor és nagyfiúság határán, túlzás lenne még az érzelmi intelligencia tudatos érvényesüléséről beszélni Lurkó esetében. Az étkezés tekintetében mégis meglehetősen nagyfokú önuralmat tapasztalok nála és ugyanerről számolnak be a bölcsődénkben is. Minden bizonnyal más az, ha valaki paleo gyermekkorba nő bele, mint ha később csöppen ebbe az életmódba, más jellegű kihívásokkal szembesülnek a szülők is. Lurkónál azt látom, hogy figyeli és megjegyzi az eltérő ételeket, olykor szóvá teszi, hogy a többiek mit esznek a bölcsődében, de nem látom jelét annak, hogy a másféle étrend számára jelenleg nehézséget, vagy kellemetlenséget okozna – valójában nem is tudja, hogy mi az, amit mások esznek vagy ami után más gyerekek vágyakoznak, mert sohasem kóstolta. Mesélték, hogy volt már példa arra, hogy a gyerekek kínáltak neki valamit a saját tányérjukról vagy a születésnapos tortából és ő nem fogadta el. Ők azt eszik, mi meg mást, de ez semmiféle következménnyel nem jár. Nem az étel a fő szempont a kisgyerekek világában.
Összefoglalva tehát az érzelmi intelligencia és a paleo étkezés keresztmetszetét, valami olyan üzenetet kívánok átadni Lurkónak, ami arra biztatja (és ahhoz nyújt támaszt), hogy elfogadja és vállalni tudja: mindannyian másképpen érzünk egy-egy élethelyzetben és különbözőek lehetünk akár az ételválasztásunk tekintetében is. És ez nem baj. A másképpen evés csak az egyik vonatkozása a másoktól való különbözésnek, ez is természetes és hozzánk tartozik. Nem vagyunk jobbak, sem pedig rosszabbak, mint mások, egyszerűen ilyenek vagyunk. Éppen így jó szeretni, elfogadni és vállalni magunkat, az étkezésünkkel és minden más személyes vonatkozásunkkal együtt. Ez pedig bármikor és bárhol érvényes, ezért talán nem is lehet elég korán kezdeni.
Köszönöm, hogy olvastok!
Bogyó

3 megjegyzés:

  1. ,,Hogyan tudom úgy nevelni, hogy az önpusztítás különböző formái – például a drog, a dohányzás, a szélsőséges alkoholfogyasztás, és persze glutén, cukor, meg egyéb antitápanyagok fogyasztása – ellen sikeresen vehesse fel a harcot akár közösségben is? Hogyan sikerülhet úgy láttatnom..."

    Majdnem biztos vagyok benne, hogy a példátok lesz a legmeggyőzőb érv számára!

    A pillecukros kísérletnél kíváncsi lennék a sajátos stratégiákra! :)

    Remélem, hogy úgy ahogy előbb-utóbb az érzelmi intelligencia fontosabb lesz, mint az iq, úgy a gdp helyett is valami más mérőszám lesz a fontosabb!

    VálaszTörlés
  2. Szia Zsoit!
    a pillecukor-kísérletben résztvevő gyerekek tényleg vicces stratégiákat alkalmaztak, például gyurmáztak a puha cukorkával, szájba vették, de nem haraptak bele, vagy egyszerűen rá se néztek. egyébként 1988-ban, 1990-ben és 2011-ben is vizsgálták az eredeti teszt alanyait és úgy tűnik, életre szóló képességeket rejteget a 4 éves korban tanúsított önuralom.
    örülünk a megjegyzésednek!
    Bogyó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ,,például gyurmáztak a puha cukorkával, szájba vették, de nem haraptak bele,"

      Visszaemlékszem a stratégiáimra! :))))))))))))) A cukrot öntöttem a számba, a csokikat - ha volt -hihetetlenül gyorsan eltüntettem. 16 éves voltam, mikor költöztünk, a tettjelek ezerfelől bukkantak elő. :))

      Sziasztok!

      Törlés