A paleolit táplálkozást alátámasztó szakirodalom olvasása vezetett el arra a ritkán, de magyar nyelven leginkább sehol sem hangoztatott következtetésre, miszerint az emberi fogak szuvasodása elsősorban táplálkozásfüggő és csupán másodsorban, de valójában elenyésző mértékben vezethető vissza genetikai okokra.
Az embert ugyanis úgy alkotta meg a Természet az evolúció évmilliói alatt, hogy hosszabb-rövidebb élete során végig ép fogakkal rendelkezzen más emlősökhöz hasonlóan.
Az ember fogai elsősorban a szénhidrátoktól szuvasodnak, ezek közül is főként a finomított szénhidrátoktól. Ez az egyszerű tény szinte bárki számára meggyőző lehet akár már első hallásra is, viszont talán már nehezebb elfogadni azt, hogy ne az édességeket és a cukrot okoljuk elsősorban, hanem a liszteket és a keményítő alapú élelmiszereket, amelyek sokkal jobban átszövik a nyugat-európai étrendet, mint például a kristálycukor. Az átlagos közép-kelet európai ember naponta többször és markánsabb adagokat fogyaszt gabonalisztből, mint a különféle cukrokból. Ahhoz, hogy a fogromlási folyamatot megelőzzük, vagy legalábbis feltartóztassuk, a cukrokkal együtt a gabonaliszteket is száműznünk kell az étrendünkből. A finomított szénhidrátoktól ugyanis körülbelül fél tucat olyan fajta baktérium telepedik meg a szájban, amelyek egytől-egyig felelősek a fogak szuvasodásáért. Ezek a baktériumok a cukorbontás során rendkívül savas környezetet teremtenek a szájban, az így keletkező sav pedig fokozatosan szétroncsolja a fogakat. A genetika ezzel szemben talán azért felel, hogy az egyén nyála miként tudja remineralizálni a fogakat, illetve semlegesíteni ezeket a rothasztó baktériumokat (mellesleg részben ez is a táplálkozástól függ, ugyanis a nyál ásványi anyag telítettsége rendkívül fontos). Na de lássuk közelebbről, hogy valójában mennyire is érkezik segítségünkre a genetika?
A Föld összes civilizált társadalmában a fogszuvasodás olyan nagy mértékű, hogy ezen társadalmak egyéneinek 90-95 százalékának van minimum egy lyukas foga a 10-12 évnél idősebbek körében. 2001-ben Magyarországon végzett átfogó állapotfelmérés a 12 éves korosztályban 77 százalékos fogszuvasodási arányt mutatott ki. Így nem csoda, ha egy átlagos 60 éves embernél a tucatnyi ép fog már jó aránynak számít a fejlett európai országokban. Mindez napi kétszeri, fluoros fogkrémmel való alapos fogmosás mellett történik úgy, hogy emellett többen fluorral dúsított ivóvizet fogyasztanak és további szájápolási praktikákkal élnek (például fogselymet is használnak). A fluor jótékony hatása egyébként ma már vitatott és kérdéses, hogy a fluoros termékek valóban a segítségünkre vannak-e vagy inkább ártalmasak.
A civilizált világ fogszuvasodási problémáihoz képest Dr. Weston A. Price (clevelandi fogorvos, 1870-1948) a természeti népek kutatása során több tíz, ipari forradalom előtti, elszigetelt, természetes körülmények között élő népcsoport egyéneit vizsgálva, 99,9 százalékban egyetlen egy lyukas foggal sem találkozott. Ez azért megdöbbentő, mert a törzsek nagy része rendszeres fogtisztítási praktikák nélkül érte el azt, hogy 50-60 éves korukban is tökéletes fogazattal rendelkeztek. Price olyan eszkimó asszonyt is talált, akinek 26 gyermek után, majdnem 60 évesen egyetlen egy lyukas foga sem volt. Az eredeti táplálkozás háttérbe szorulásával és a nyugati ember lisztalapú táplálkozásának meghonosodásával egyidejűleg azonban a fogszuvasodás a természeti népeket is nagymértékben sújtotta.
Azoknál a bennszülötteknél, akik viszonylag korán kapcsolatba kerültek a civilizált fehér emberrel, Price már az első gabonaliszt adagok elfogadása (ajándék vagy árucsere) után néhány évvel tucatnyi romlott fogat talált. A legtöbb indián, néger, ázsiai vagy pápua törzsnél felismert, és a lisztek és cukrok okozta fogszuvasodási „járványt” az is egyértelműsítette Price számára, hogy az utód gyermekek még katasztrofálisabb fogszuvasodásban szenvedtek akár már egy generáción belül is. Price megfigyelte, hogy a nyugati ember finomított szénhidrát alapú táplálkozásának meghonosodásával a bennszülött gyermekek fogai torlódni és szuvasodni kezdtek, fogsoruk ívének szabályossága eltorzult, állkapcsaik deformálódtak. Ezt olvasva joggal kérdezhetjük: hol van a genetikai eredetű fogszuvasodást gátló tényező? És vajon pusztán a gabonaliszt elég volt-e ilyen fokú deformációhoz, vagy volt még egyéb olyan tápláléka is a fehér embernek, ami ezt a járványt elterjesztette? Gyanítható, hogy más finomított élelmiszerek is közrejátszódhattak ebben a torzulásban. Az bizonyos, hogy mi már soha nem tudhatjuk meg, hogy milyenek lehetnénk, hiszen több évezrede olyan őseink vannak, akiknek eltorzult az állkapcsuk és fogproblémákkal küzdenek. Az minden esetre tény, hogy a nyugati fehér embernek általában szűkebb az állkapcsa, vékonyabb az arca, keskenyebb az orrnyílása, szabálytalanabb a fogrendezése és kevésbé szabályos az állkapocs által vezérelt fogak íve is. Az ősembernek meg a bennszülötteknek - amíg nem ettek lisztet – gyönyörű félkörívszerű vagy nagyon szabályosan elnyújtott ellipszis illetve parabola alakú fogívük volt, a fogaik kényelmesen elfértek (nem torlódtak) a szájukban, nem gyulladt a fogínyük, nem volt fogkövük és szuvasodással sem kellett törődniük. Azért is logikus ezeket a betegségeket elsősorban a gabonalisztekkel hozni összefüggésbe, mert még az 1900-as évek elején is a finomított cukor luxuscikknek számított Európában és csupán mára hódította meg minden nyugati ember, nem pedig csak a kiváltságosok éléskamráját. Családi beszélgetéseinkből például kiderült, hogy a székely falvakban az 1900-as évek elején született felmenőink 1950-ig cukrot csak Karácsony táján láttak, azt is családonként 6-8 darab kockacukor formájában. Könnyen kiszámolható, hogy a 6-8 tagú családok fejenként egy darab kockacukorral húzták le az egész évet, mégis 40-50 éves korukban már egy tucat alatt volt az ép fogaik száma, 60-70 éves korukban pedig már jóformán senkinek nem volt egy árva saját foga sem. Ázsiában is hasonlóan alakult a helyzet, csak ott a rizstermesztés kezdete jelentette a fogszuvasodási gondok elterjedését. Megfontolandó tehát, hogy a gabonalisztek egymagukban is számottevő pusztítást végeztek a felmenőink egészségében és ehhez adódott hozzá utólag a cukor áldatlan hatása.
Az ősember és emberelőd leletek bizonyítják, hogy 4-5 millió évre visszamenőleg az embereknek 40 éves korukig egyetlen lyukas foguk sem volt. A fogszuvasodás a gabonatermesztéssel, illetve a keményítő alapú gumók (burgonyafélék) fogyasztásával egyidejűleg kezdődött meg. Ötzi, az 5300 éves, 158 centis vadász és földműves jégember mumifikálódott teteme is azt bizonyítja, hogy ugyan megvolt az összes foga 47 éves korában (nem úgy, mint a legtöbb nyugati embernek), de gyulladásokkal és rendkívüli szuvasodással, valamint kopással és fogágy betegséggel küzdött. A kutatók pedig meglepő módon kijelentették: persze, hogy Ötzinek szuvasodott a foga, hiszen tönke búzát és egyszemű búzát evett, így sok szénhidrátot vihetett be. Seiler és csapata szerint a legmeglepőbb eredmény a szuvasodás kiterjedt mértéke volt. Igen, úgy tűnik ez valóban igazán meglepő felismerés lehetett egy mai tudós csapatnak, de a helyes következtetéseket sajnos nem sikerült levonniuk. Ötzi óta ma még több búzát eszünk, még több finomított szénhidrátot, még többet mossuk a fogunkat és mégis még erőteljesebben szuvasodnak a fogaink. A konklúzió az is lehetne, hogy rossz a nyugati étrend. De erről csak elvétve esik szó, legtöbb helyen azt olvashatjuk, hogy a finomított szénhidrátok esszenciálisak, azaz nélkülözhetetlenek az ember földi életéhez. Ezt egyszerű cáfolni már csak azzal az érvvel is, hogy komolyabb jégkorszakokat is túléltek az emberfélék (például a neandervölgyi ember, de még a homo sapiens egyes törzsei is) szénhidrát nélkül, csak zsírt és húst fogyasztva és még nagyobb agyuk is volt, mint nekünk. Az eszkimók is adaptálódtak homo sapiensként a nulla százalékos napi szénhidrát bevitelhez és mégsem fenyegeti őket a nyugati orvosok által vizionált rossz agyműködés és apátia, annál inkább jellemzi ez a jelenség az európai és amerikai finomított szénhidrát giga-fogyasztókat. Érdekes, hogy egyetlen vegetáriánus irányzat sem aggódik az állati Omega-3 zsírsav hiány miatt (ami sokkal jobb minőségű és másképp hasznosul, mint a növényi eredetű), pedig az Omega-3 bizonyítottan hozzájárult a rohamos agyfejlődésünkhöz és szükséges ma is az optimális agyműködésünkhöz is. Hiánya ma már bizonyítottan gyermekágyi depressziót okoz a kismamáknak, mivel a magzat elvonja a kismama agyából az agyfejlődéséhez szükséges Omega-3 zsírsavakat. Az olvasmányaim alapján azt is elképzelhetőnek tartom, hogy halevés és ragadozó életmód nélkül a mai napig a Kongó folyó menti őserdők mélyén harapdálnánk a növényi hajtásokat a gorillákkal vállvetve, amelyeket annak idején (10-8 millió évvel ezelőtt) vegán étrenden hagytunk magunk mögött. (A félreértések elkerülése végett, mi nem a nulla százalékos szénhidrátbevitelt támogatjuk, de terápiás céllal gyógyító hatású lehet a rendkívül alacsony szénhidrátbevitel is, például epilepszia, II. típusú cukorbetegség kezelésénél, vagy például skizofrénia esetében megemelt Omega-3 zsírsav adagokkal és vitaminokkal kombinálva).
Amint fentebb említettük, a fogak egészsége szempontjából rendkívül lényeges a nyál remineralizáló vagyis újraásványosító vagy ásványi anyag pótló szerepe. Ez leginkább jó minőségű étrend mellett valósulhat meg, de nyilvánvaló, hogy egyedi genetikai eltérések lehetnek például nyálelválasztás terén. (Bizonyított tény, hogy a szájszárazságban szenvedők fogai gyakorlatilag pár évtized alatt tönkremennek a szuvasodástól). Erre a remineraliziációs folyamatra nincsenek tekintettel a nyugati étrendi ajánlások, amelyek napi 5-6 kisebb étkezést ajánlanak (azért, hogy a periodikus gabona, esetleg müzli vagy más édesség nassolás kordában tudja tartani az ingadozó vércukorszintet). Ez a sűrű étkezés azonban nem hagy kellő időt a fogak ásványi anyagokkal való pótlására, ráadásul a finomított szénhidrátok önmagukban is rendkívül károsak a fogakra. Aki hithűen megtartja a nyugati étrendi ajánlásokat, annak a nyála nem tudja megfelelő módon semlegesíteni a fogait a szénhidrátok miatt érő savas és bakteriális támadást. Így - az aránylag magas vitamin és ásványi anyag bevitel, illetve alapos fogmosás mellett is - a nyugatiak fogszuvasodása csupán mérsékelhető, de ilyen étren mellet nem kerülhető el. A fogszuvasodásra az emberiség 10-12 ezer év gabonafogyasztása után sem talált megoldást, még a fogászati csúcs technológia sem oldja meg az okokat csupán csak a tüneteket. A lényeg az, hogy a táplálkozás által a szájban létrehozott savas közeg és bakteriális támadás semlegesítéséhez jóval több óra szükséges, semmint a napi 5-6 ajánlott táplálkozás közötti 2-3 óra, így a remineralizálási folyamatba mindenképpen közbeékelődik egy adag finomított szénhidrát. Az az örömteljes tény, hogy akár ismerhetünk is olyan 70 éves, nyugati módon táplálkozó egyént, akinek nincs szuvas foga, akár olyan szerencsés véletlenen is múlhat, hogy az illető a főétellel együtt eszi a desszertet, utána pedig nassolás nélkül kibírja a következő főétkezésig, illetve annyi táplálékkiegészítőt szed, amennyi képes meggátolni a fogak szuvasodását.
A fogak szuvasodása sokak számára mellékesnek tűnhet, egyesek esetleg csupán esztétikai, vagy hiúsági problémának is tekinthetik. Ugyan valóban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fogvesztésnek, mert akár személyesen is ismerhetünk olyan öregeket (jó esetben a saját nagyszüleinket), akiknek 70 éves koruktól talán egyetlen egy saját foguk sem volt már, mégis több mint 90 évet éltek jó egészségben. A fogromlás azonban sok mindenről árulkodik: az ilyen problémákkal küzdő egyéneknek általában a csontjaik is gyengébbek és sok másfajta betegséggel is szembesülhetnek, amelyek nem feltétlenül a fogszuvasodás következményei, hanem inkább a velejárói. Hiszen a fogszuvasodással egyidejűleg az évezredek során számos kísérő betegség is felütötte a fejét, a tuberkulózissal és rákkal az élen, amelyeket ma már civilizációs betegségeknek nevezünk.
A dietetikusok és orvosok, fogorvosok azt is elfelejtik tudomásunkra hozni, hogy a zsírnak többszörös fogvédő hatása van: egyrészt bizonyos mértékben csúszós védőréteget von a fogzománcra és ezáltal nem engedi megtapadni a szénhidrát maradványokat a fogakon; másrészt gátolja a baktérium anyagcserét a szájban, ezáltal a cukrok (glükóz) bontását is; harmadrészt gondoskodik a zsírban oldódó vitaminok szállításáról. A gabonák, illetve a finomított szénhidrátok szuvasodást okozó mechanizmusa értelmezésem szerint két fronton történik: egyrészt, amint fentebb is említettem, a gabonák (és finomított szénhidrátok) felelősek a legfőbb fogrothasztó baktériumok megtelepedéséért; másrészt a finomított szénhidrátok bizonyítottan tápanyagokat vonnak el az emberi szervezettől, így a fogakból és nyálból, valamint a csontokból is. A fogak szempontjából most elsősorban az ásványi anyagok elvonására hívom fel a figyelmet, amitől a fogaink, illetve a csontjaink is sérülékenyebbé válnak.
Dr. Weston A. Price például azt is kimutatta, hogy a fehér liszt fogyasztásától csont deformációk alakulhatnak ki, közöttük a fennebb már említett állkapocs deformációk, de akár lábcsont torzulások is. Paleos szemszögből olvasva és elemezve Price életművét tévedésnek tűnik a teljes kiőrlésű búza és nyers tejtermékek dicsérete, illetve az is, hogy „fogszuvasodási immunitásról” beszélt egyes törzsek esetében, de ezzel együtt is Price olyan munkát hagyott az utókorra, amely sorsfordító lehet a modern ember életében. Saját korát jóval megelőző felismerés volt részéről az, hogy a gabonaalapú táplálkozás fizikai (és egyéb) eltorzulásokhoz vezet, ezen túl is pedig az, hogy pusztán növényi étrenden élő törzseknek sohasem volt ép fogsoruk még természetközeli életmód mellett sem. Innen pedig már csak egyetlen ugrás a paleo: ha vadászó-gyűjtögető őseink hús és zsír alapú, zöldségekkel, gyümölcsökkel, tojással és magvakkal tarkított táplálkozása megvédte és szolgálta egészségüket, hogyan is fogyaszthatnánk ma büntetlenül a finomított cukrokat, gabonaliszteket és tejtermékeket?
A legtöbb ember nem szívesen vállal felelősséget a szerzett betegségeiért, inkább a genetikát okolja hiányosságaiért. Pedig ma már sok más tudományos területen elért eredmény alapján is felismerhetnénk, hogy a genetika nem felelős mindenért. Jelenleg még az intelligencia genetikai kizárólagossága sem igaz. A tudomány mai állása szerint az intelligencia körülbelül 50-55 százalékban a környezeti hatásoktól, ezen belül pedig különösen a neveléstől és táplálkozástól függ. Tehát annak ellenére, hogy sok minden előre van programozva a gének által, így az ember aktívan választja a környezetét, a környezet mégis rendkívüli visszahatással van az ember összes tulajdonságára. Az, hogy mit eszünk meg, illetve mit adunk enni a gyermekeinknek, ugyanúgy meghatározza az intellektusunk fejlődését, mint például – témánknál maradva - a fogak egészségét is. Lényegesen egyszerűbb kijelenteni azt, hogy a szüleinknek is rossz fogaik voltak, nekünk sem lehetnek jobbak, mint odafigyelni a napi étrendünkre.
A fogak épségének táplálkozási hátterét az is alátámasztja, hogy Kelet-Európában sokkal több a lyukas fog, mint Nyugat-Európában. Ez azt jelzi, hogy annak ellenére, hogy a nyugatiak is megeszik a saját lisztadagjukat, mégsem mindegy, hogy az egyén milyen mennyiségű és minőségű ételekkel próbálja kivédeni, illetve ellensúlyozni a fogait érő bakteriális támadást. Köztudott, hogy bár gabonaliszteket Nyugat-Európában is fogyasztanak, lényegesen kisebb mennyiségről van szó, mint amit a szegényebb keleti vidékeken fogyasztanak mind a mai napig. Nem véletlen az sem, hogy a kommunista Romániában szűk koszton felnőtt magyar generációk rendkívül rossz fogakkal köszöntötték a 90-es éveket, míg a mai erdélyi gyerekek - a szocialista étrendhez képest – valamivel több vitaminhoz és tápanyaghoz jutnak és ez meg is látszik a fogak állapotának javulásán (még akkor is, ha Magyarországhoz képest továbbra is van mit fejlődni).
Ha a kedves Olvasó esetleg még mindig bizonytalan lenne abban a tekintetben, hogy a kis családunk mennyire hitelt érdemlőnek és követendőnek találja a Price-féle táplálkozáselmélet paleoval való összeegyeztetését, még egy végső érvelésre invitáljuk. Szerintünk ugyanis lehet, de fölösleges azon filozofálni és spirituális magyarázatokat keresni arra, hogy miért halt ki egyetlen puskalövés nélkül számos Csendes-óceáni sziget őslakossága, vagy sok dél-amerikai törzs, miután a fehér emberrel találkozott a XX. század folyamán (mint tudjuk, a puska más esetben hamar előkerült a hódítások során). Hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy megzavartuk a bennszülöttek lelki békéjét, közösségeik megtartó összhangját és ennek következtében pusztított körükben számtalan civilizációs betegség, amikor a legtöbb őslakó alapvetően meg sem változtatta az életmódját. Többségük nem hagyta el ősi életterét és legalapvetőbb szokásait, hanem lényegében folytatta ősei életmódját. Thor Heyerdahl könyveiből például megtudhatjuk, hogy a Csendes-óceáni szigetvilág bennszülöttei továbbra is vadásztak, még leszedték a gyümölcsöt a fáról és nem is termeltek gabonát, „csupán” a lisztet előre csomagolva kapták cserébe a kopráért (szárított kókuszszövetért) és ezzel sajnos végzetesen rossz vásárt kötöttek. A természetközeli életmód ellenére sokan közülük több tucat kiló súlytöbbletet halmoztak fel alig néhány évtized alatt, gyakorivá vált körükben a cukorbetegség, sokan kaptak infarktust, fogaik kiromlottak és sokféle fertőző betegség áldozataivá váltak. Az influenza mellett a tuberkulózis és a himlő (az állattenyésztő népek közvetítésével a háziasított állatoktól szerzett betegségek tömkelege) tizedelte a modern életmódra vágyókat. Ez a szomorú kép illusztrálja igazán hűen azt a felismerést, hogy nem csupán spirituális eltávolodásról van szó, hanem a földművelésre és állattenyésztésre való áttérést követően meghonosodott új étrend életbevágóan rossz következményeivel is számolni kell.
A fogszuvasodás kérdése talán a legékesebb példája a nyugati és a misztikus keleti orvostudományok tévúton való járásának. A fogászati orvostudomány csupán tüneti kezelést ajánl jóformán minden szájhigiéniai panaszunkra (járjál fogorvoshoz rendszeresen, naponta többször mossál fogat, stb.), a valódi okokat sajnos nem feszegetik. A fogszuvasodás és egyéb civilizációs betegségek kérdése alól orvosaink azzal a hamis érvvel bújnak ki, hogy az ősember és a természeti népek soha nem érték meg a megbetegítő kort. Ez alapjaiban téves, hiszen több forrásból is olvashatjuk, hogy a természeti népek 68-70 év között haláloznak el, feltéve, hogy nem halnak meg kiskorukban valamilyen balesetben, például jaguártámadásban. A fogorvosok minden esetre nagy szolgálatot tennének mindannyiunknak, ha nem csak kezelnék a fogainkat, hanem táplálkozási szokásaink megváltoztatására is biztatnának.
Olvasmányaink alapján és az életmódunkkal kapcsolatos számtalan beszélgetésünk során mi azt a következtetést vontuk le, hogy az a fajta vegyes nyugati étrend (a „mindenből együnk egy keveset”), amely a XXI. század elején több milliárd embernek fogszuvasodást okoz a Földön, mindenféle védő fogkrémek, fogporok, fogselymek és szájvizek ellenére, egyszerűen nem szolgálhatja kellőképpen a mi magunk és gyermekeink testi-lelki-szellemi egészségét.
Az ember fogai elsősorban a szénhidrátoktól szuvasodnak, ezek közül is főként a finomított szénhidrátoktól. Ez az egyszerű tény szinte bárki számára meggyőző lehet akár már első hallásra is, viszont talán már nehezebb elfogadni azt, hogy ne az édességeket és a cukrot okoljuk elsősorban, hanem a liszteket és a keményítő alapú élelmiszereket, amelyek sokkal jobban átszövik a nyugat-európai étrendet, mint például a kristálycukor. Az átlagos közép-kelet európai ember naponta többször és markánsabb adagokat fogyaszt gabonalisztből, mint a különféle cukrokból. Ahhoz, hogy a fogromlási folyamatot megelőzzük, vagy legalábbis feltartóztassuk, a cukrokkal együtt a gabonaliszteket is száműznünk kell az étrendünkből. A finomított szénhidrátoktól ugyanis körülbelül fél tucat olyan fajta baktérium telepedik meg a szájban, amelyek egytől-egyig felelősek a fogak szuvasodásáért. Ezek a baktériumok a cukorbontás során rendkívül savas környezetet teremtenek a szájban, az így keletkező sav pedig fokozatosan szétroncsolja a fogakat. A genetika ezzel szemben talán azért felel, hogy az egyén nyála miként tudja remineralizálni a fogakat, illetve semlegesíteni ezeket a rothasztó baktériumokat (mellesleg részben ez is a táplálkozástól függ, ugyanis a nyál ásványi anyag telítettsége rendkívül fontos). Na de lássuk közelebbről, hogy valójában mennyire is érkezik segítségünkre a genetika?
A Föld összes civilizált társadalmában a fogszuvasodás olyan nagy mértékű, hogy ezen társadalmak egyéneinek 90-95 százalékának van minimum egy lyukas foga a 10-12 évnél idősebbek körében. 2001-ben Magyarországon végzett átfogó állapotfelmérés a 12 éves korosztályban 77 százalékos fogszuvasodási arányt mutatott ki. Így nem csoda, ha egy átlagos 60 éves embernél a tucatnyi ép fog már jó aránynak számít a fejlett európai országokban. Mindez napi kétszeri, fluoros fogkrémmel való alapos fogmosás mellett történik úgy, hogy emellett többen fluorral dúsított ivóvizet fogyasztanak és további szájápolási praktikákkal élnek (például fogselymet is használnak). A fluor jótékony hatása egyébként ma már vitatott és kérdéses, hogy a fluoros termékek valóban a segítségünkre vannak-e vagy inkább ártalmasak.
A civilizált világ fogszuvasodási problémáihoz képest Dr. Weston A. Price (clevelandi fogorvos, 1870-1948) a természeti népek kutatása során több tíz, ipari forradalom előtti, elszigetelt, természetes körülmények között élő népcsoport egyéneit vizsgálva, 99,9 százalékban egyetlen egy lyukas foggal sem találkozott. Ez azért megdöbbentő, mert a törzsek nagy része rendszeres fogtisztítási praktikák nélkül érte el azt, hogy 50-60 éves korukban is tökéletes fogazattal rendelkeztek. Price olyan eszkimó asszonyt is talált, akinek 26 gyermek után, majdnem 60 évesen egyetlen egy lyukas foga sem volt. Az eredeti táplálkozás háttérbe szorulásával és a nyugati ember lisztalapú táplálkozásának meghonosodásával egyidejűleg azonban a fogszuvasodás a természeti népeket is nagymértékben sújtotta.
Azoknál a bennszülötteknél, akik viszonylag korán kapcsolatba kerültek a civilizált fehér emberrel, Price már az első gabonaliszt adagok elfogadása (ajándék vagy árucsere) után néhány évvel tucatnyi romlott fogat talált. A legtöbb indián, néger, ázsiai vagy pápua törzsnél felismert, és a lisztek és cukrok okozta fogszuvasodási „járványt” az is egyértelműsítette Price számára, hogy az utód gyermekek még katasztrofálisabb fogszuvasodásban szenvedtek akár már egy generáción belül is. Price megfigyelte, hogy a nyugati ember finomított szénhidrát alapú táplálkozásának meghonosodásával a bennszülött gyermekek fogai torlódni és szuvasodni kezdtek, fogsoruk ívének szabályossága eltorzult, állkapcsaik deformálódtak. Ezt olvasva joggal kérdezhetjük: hol van a genetikai eredetű fogszuvasodást gátló tényező? És vajon pusztán a gabonaliszt elég volt-e ilyen fokú deformációhoz, vagy volt még egyéb olyan tápláléka is a fehér embernek, ami ezt a járványt elterjesztette? Gyanítható, hogy más finomított élelmiszerek is közrejátszódhattak ebben a torzulásban. Az bizonyos, hogy mi már soha nem tudhatjuk meg, hogy milyenek lehetnénk, hiszen több évezrede olyan őseink vannak, akiknek eltorzult az állkapcsuk és fogproblémákkal küzdenek. Az minden esetre tény, hogy a nyugati fehér embernek általában szűkebb az állkapcsa, vékonyabb az arca, keskenyebb az orrnyílása, szabálytalanabb a fogrendezése és kevésbé szabályos az állkapocs által vezérelt fogak íve is. Az ősembernek meg a bennszülötteknek - amíg nem ettek lisztet – gyönyörű félkörívszerű vagy nagyon szabályosan elnyújtott ellipszis illetve parabola alakú fogívük volt, a fogaik kényelmesen elfértek (nem torlódtak) a szájukban, nem gyulladt a fogínyük, nem volt fogkövük és szuvasodással sem kellett törődniük. Azért is logikus ezeket a betegségeket elsősorban a gabonalisztekkel hozni összefüggésbe, mert még az 1900-as évek elején is a finomított cukor luxuscikknek számított Európában és csupán mára hódította meg minden nyugati ember, nem pedig csak a kiváltságosok éléskamráját. Családi beszélgetéseinkből például kiderült, hogy a székely falvakban az 1900-as évek elején született felmenőink 1950-ig cukrot csak Karácsony táján láttak, azt is családonként 6-8 darab kockacukor formájában. Könnyen kiszámolható, hogy a 6-8 tagú családok fejenként egy darab kockacukorral húzták le az egész évet, mégis 40-50 éves korukban már egy tucat alatt volt az ép fogaik száma, 60-70 éves korukban pedig már jóformán senkinek nem volt egy árva saját foga sem. Ázsiában is hasonlóan alakult a helyzet, csak ott a rizstermesztés kezdete jelentette a fogszuvasodási gondok elterjedését. Megfontolandó tehát, hogy a gabonalisztek egymagukban is számottevő pusztítást végeztek a felmenőink egészségében és ehhez adódott hozzá utólag a cukor áldatlan hatása.
Az ősember és emberelőd leletek bizonyítják, hogy 4-5 millió évre visszamenőleg az embereknek 40 éves korukig egyetlen lyukas foguk sem volt. A fogszuvasodás a gabonatermesztéssel, illetve a keményítő alapú gumók (burgonyafélék) fogyasztásával egyidejűleg kezdődött meg. Ötzi, az 5300 éves, 158 centis vadász és földműves jégember mumifikálódott teteme is azt bizonyítja, hogy ugyan megvolt az összes foga 47 éves korában (nem úgy, mint a legtöbb nyugati embernek), de gyulladásokkal és rendkívüli szuvasodással, valamint kopással és fogágy betegséggel küzdött. A kutatók pedig meglepő módon kijelentették: persze, hogy Ötzinek szuvasodott a foga, hiszen tönke búzát és egyszemű búzát evett, így sok szénhidrátot vihetett be. Seiler és csapata szerint a legmeglepőbb eredmény a szuvasodás kiterjedt mértéke volt. Igen, úgy tűnik ez valóban igazán meglepő felismerés lehetett egy mai tudós csapatnak, de a helyes következtetéseket sajnos nem sikerült levonniuk. Ötzi óta ma még több búzát eszünk, még több finomított szénhidrátot, még többet mossuk a fogunkat és mégis még erőteljesebben szuvasodnak a fogaink. A konklúzió az is lehetne, hogy rossz a nyugati étrend. De erről csak elvétve esik szó, legtöbb helyen azt olvashatjuk, hogy a finomított szénhidrátok esszenciálisak, azaz nélkülözhetetlenek az ember földi életéhez. Ezt egyszerű cáfolni már csak azzal az érvvel is, hogy komolyabb jégkorszakokat is túléltek az emberfélék (például a neandervölgyi ember, de még a homo sapiens egyes törzsei is) szénhidrát nélkül, csak zsírt és húst fogyasztva és még nagyobb agyuk is volt, mint nekünk. Az eszkimók is adaptálódtak homo sapiensként a nulla százalékos napi szénhidrát bevitelhez és mégsem fenyegeti őket a nyugati orvosok által vizionált rossz agyműködés és apátia, annál inkább jellemzi ez a jelenség az európai és amerikai finomított szénhidrát giga-fogyasztókat. Érdekes, hogy egyetlen vegetáriánus irányzat sem aggódik az állati Omega-3 zsírsav hiány miatt (ami sokkal jobb minőségű és másképp hasznosul, mint a növényi eredetű), pedig az Omega-3 bizonyítottan hozzájárult a rohamos agyfejlődésünkhöz és szükséges ma is az optimális agyműködésünkhöz is. Hiánya ma már bizonyítottan gyermekágyi depressziót okoz a kismamáknak, mivel a magzat elvonja a kismama agyából az agyfejlődéséhez szükséges Omega-3 zsírsavakat. Az olvasmányaim alapján azt is elképzelhetőnek tartom, hogy halevés és ragadozó életmód nélkül a mai napig a Kongó folyó menti őserdők mélyén harapdálnánk a növényi hajtásokat a gorillákkal vállvetve, amelyeket annak idején (10-8 millió évvel ezelőtt) vegán étrenden hagytunk magunk mögött. (A félreértések elkerülése végett, mi nem a nulla százalékos szénhidrátbevitelt támogatjuk, de terápiás céllal gyógyító hatású lehet a rendkívül alacsony szénhidrátbevitel is, például epilepszia, II. típusú cukorbetegség kezelésénél, vagy például skizofrénia esetében megemelt Omega-3 zsírsav adagokkal és vitaminokkal kombinálva).
Amint fentebb említettük, a fogak egészsége szempontjából rendkívül lényeges a nyál remineralizáló vagyis újraásványosító vagy ásványi anyag pótló szerepe. Ez leginkább jó minőségű étrend mellett valósulhat meg, de nyilvánvaló, hogy egyedi genetikai eltérések lehetnek például nyálelválasztás terén. (Bizonyított tény, hogy a szájszárazságban szenvedők fogai gyakorlatilag pár évtized alatt tönkremennek a szuvasodástól). Erre a remineraliziációs folyamatra nincsenek tekintettel a nyugati étrendi ajánlások, amelyek napi 5-6 kisebb étkezést ajánlanak (azért, hogy a periodikus gabona, esetleg müzli vagy más édesség nassolás kordában tudja tartani az ingadozó vércukorszintet). Ez a sűrű étkezés azonban nem hagy kellő időt a fogak ásványi anyagokkal való pótlására, ráadásul a finomított szénhidrátok önmagukban is rendkívül károsak a fogakra. Aki hithűen megtartja a nyugati étrendi ajánlásokat, annak a nyála nem tudja megfelelő módon semlegesíteni a fogait a szénhidrátok miatt érő savas és bakteriális támadást. Így - az aránylag magas vitamin és ásványi anyag bevitel, illetve alapos fogmosás mellett is - a nyugatiak fogszuvasodása csupán mérsékelhető, de ilyen étren mellet nem kerülhető el. A fogszuvasodásra az emberiség 10-12 ezer év gabonafogyasztása után sem talált megoldást, még a fogászati csúcs technológia sem oldja meg az okokat csupán csak a tüneteket. A lényeg az, hogy a táplálkozás által a szájban létrehozott savas közeg és bakteriális támadás semlegesítéséhez jóval több óra szükséges, semmint a napi 5-6 ajánlott táplálkozás közötti 2-3 óra, így a remineralizálási folyamatba mindenképpen közbeékelődik egy adag finomított szénhidrát. Az az örömteljes tény, hogy akár ismerhetünk is olyan 70 éves, nyugati módon táplálkozó egyént, akinek nincs szuvas foga, akár olyan szerencsés véletlenen is múlhat, hogy az illető a főétellel együtt eszi a desszertet, utána pedig nassolás nélkül kibírja a következő főétkezésig, illetve annyi táplálékkiegészítőt szed, amennyi képes meggátolni a fogak szuvasodását.
A fogak szuvasodása sokak számára mellékesnek tűnhet, egyesek esetleg csupán esztétikai, vagy hiúsági problémának is tekinthetik. Ugyan valóban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fogvesztésnek, mert akár személyesen is ismerhetünk olyan öregeket (jó esetben a saját nagyszüleinket), akiknek 70 éves koruktól talán egyetlen egy saját foguk sem volt már, mégis több mint 90 évet éltek jó egészségben. A fogromlás azonban sok mindenről árulkodik: az ilyen problémákkal küzdő egyéneknek általában a csontjaik is gyengébbek és sok másfajta betegséggel is szembesülhetnek, amelyek nem feltétlenül a fogszuvasodás következményei, hanem inkább a velejárói. Hiszen a fogszuvasodással egyidejűleg az évezredek során számos kísérő betegség is felütötte a fejét, a tuberkulózissal és rákkal az élen, amelyeket ma már civilizációs betegségeknek nevezünk.
A dietetikusok és orvosok, fogorvosok azt is elfelejtik tudomásunkra hozni, hogy a zsírnak többszörös fogvédő hatása van: egyrészt bizonyos mértékben csúszós védőréteget von a fogzománcra és ezáltal nem engedi megtapadni a szénhidrát maradványokat a fogakon; másrészt gátolja a baktérium anyagcserét a szájban, ezáltal a cukrok (glükóz) bontását is; harmadrészt gondoskodik a zsírban oldódó vitaminok szállításáról. A gabonák, illetve a finomított szénhidrátok szuvasodást okozó mechanizmusa értelmezésem szerint két fronton történik: egyrészt, amint fentebb is említettem, a gabonák (és finomított szénhidrátok) felelősek a legfőbb fogrothasztó baktériumok megtelepedéséért; másrészt a finomított szénhidrátok bizonyítottan tápanyagokat vonnak el az emberi szervezettől, így a fogakból és nyálból, valamint a csontokból is. A fogak szempontjából most elsősorban az ásványi anyagok elvonására hívom fel a figyelmet, amitől a fogaink, illetve a csontjaink is sérülékenyebbé válnak.
Dr. Weston A. Price például azt is kimutatta, hogy a fehér liszt fogyasztásától csont deformációk alakulhatnak ki, közöttük a fennebb már említett állkapocs deformációk, de akár lábcsont torzulások is. Paleos szemszögből olvasva és elemezve Price életművét tévedésnek tűnik a teljes kiőrlésű búza és nyers tejtermékek dicsérete, illetve az is, hogy „fogszuvasodási immunitásról” beszélt egyes törzsek esetében, de ezzel együtt is Price olyan munkát hagyott az utókorra, amely sorsfordító lehet a modern ember életében. Saját korát jóval megelőző felismerés volt részéről az, hogy a gabonaalapú táplálkozás fizikai (és egyéb) eltorzulásokhoz vezet, ezen túl is pedig az, hogy pusztán növényi étrenden élő törzseknek sohasem volt ép fogsoruk még természetközeli életmód mellett sem. Innen pedig már csak egyetlen ugrás a paleo: ha vadászó-gyűjtögető őseink hús és zsír alapú, zöldségekkel, gyümölcsökkel, tojással és magvakkal tarkított táplálkozása megvédte és szolgálta egészségüket, hogyan is fogyaszthatnánk ma büntetlenül a finomított cukrokat, gabonaliszteket és tejtermékeket?
A legtöbb ember nem szívesen vállal felelősséget a szerzett betegségeiért, inkább a genetikát okolja hiányosságaiért. Pedig ma már sok más tudományos területen elért eredmény alapján is felismerhetnénk, hogy a genetika nem felelős mindenért. Jelenleg még az intelligencia genetikai kizárólagossága sem igaz. A tudomány mai állása szerint az intelligencia körülbelül 50-55 százalékban a környezeti hatásoktól, ezen belül pedig különösen a neveléstől és táplálkozástól függ. Tehát annak ellenére, hogy sok minden előre van programozva a gének által, így az ember aktívan választja a környezetét, a környezet mégis rendkívüli visszahatással van az ember összes tulajdonságára. Az, hogy mit eszünk meg, illetve mit adunk enni a gyermekeinknek, ugyanúgy meghatározza az intellektusunk fejlődését, mint például – témánknál maradva - a fogak egészségét is. Lényegesen egyszerűbb kijelenteni azt, hogy a szüleinknek is rossz fogaik voltak, nekünk sem lehetnek jobbak, mint odafigyelni a napi étrendünkre.
A fogak épségének táplálkozási hátterét az is alátámasztja, hogy Kelet-Európában sokkal több a lyukas fog, mint Nyugat-Európában. Ez azt jelzi, hogy annak ellenére, hogy a nyugatiak is megeszik a saját lisztadagjukat, mégsem mindegy, hogy az egyén milyen mennyiségű és minőségű ételekkel próbálja kivédeni, illetve ellensúlyozni a fogait érő bakteriális támadást. Köztudott, hogy bár gabonaliszteket Nyugat-Európában is fogyasztanak, lényegesen kisebb mennyiségről van szó, mint amit a szegényebb keleti vidékeken fogyasztanak mind a mai napig. Nem véletlen az sem, hogy a kommunista Romániában szűk koszton felnőtt magyar generációk rendkívül rossz fogakkal köszöntötték a 90-es éveket, míg a mai erdélyi gyerekek - a szocialista étrendhez képest – valamivel több vitaminhoz és tápanyaghoz jutnak és ez meg is látszik a fogak állapotának javulásán (még akkor is, ha Magyarországhoz képest továbbra is van mit fejlődni).
Ha a kedves Olvasó esetleg még mindig bizonytalan lenne abban a tekintetben, hogy a kis családunk mennyire hitelt érdemlőnek és követendőnek találja a Price-féle táplálkozáselmélet paleoval való összeegyeztetését, még egy végső érvelésre invitáljuk. Szerintünk ugyanis lehet, de fölösleges azon filozofálni és spirituális magyarázatokat keresni arra, hogy miért halt ki egyetlen puskalövés nélkül számos Csendes-óceáni sziget őslakossága, vagy sok dél-amerikai törzs, miután a fehér emberrel találkozott a XX. század folyamán (mint tudjuk, a puska más esetben hamar előkerült a hódítások során). Hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy megzavartuk a bennszülöttek lelki békéjét, közösségeik megtartó összhangját és ennek következtében pusztított körükben számtalan civilizációs betegség, amikor a legtöbb őslakó alapvetően meg sem változtatta az életmódját. Többségük nem hagyta el ősi életterét és legalapvetőbb szokásait, hanem lényegében folytatta ősei életmódját. Thor Heyerdahl könyveiből például megtudhatjuk, hogy a Csendes-óceáni szigetvilág bennszülöttei továbbra is vadásztak, még leszedték a gyümölcsöt a fáról és nem is termeltek gabonát, „csupán” a lisztet előre csomagolva kapták cserébe a kopráért (szárított kókuszszövetért) és ezzel sajnos végzetesen rossz vásárt kötöttek. A természetközeli életmód ellenére sokan közülük több tucat kiló súlytöbbletet halmoztak fel alig néhány évtized alatt, gyakorivá vált körükben a cukorbetegség, sokan kaptak infarktust, fogaik kiromlottak és sokféle fertőző betegség áldozataivá váltak. Az influenza mellett a tuberkulózis és a himlő (az állattenyésztő népek közvetítésével a háziasított állatoktól szerzett betegségek tömkelege) tizedelte a modern életmódra vágyókat. Ez a szomorú kép illusztrálja igazán hűen azt a felismerést, hogy nem csupán spirituális eltávolodásról van szó, hanem a földművelésre és állattenyésztésre való áttérést követően meghonosodott új étrend életbevágóan rossz következményeivel is számolni kell.
A fogszuvasodás kérdése talán a legékesebb példája a nyugati és a misztikus keleti orvostudományok tévúton való járásának. A fogászati orvostudomány csupán tüneti kezelést ajánl jóformán minden szájhigiéniai panaszunkra (járjál fogorvoshoz rendszeresen, naponta többször mossál fogat, stb.), a valódi okokat sajnos nem feszegetik. A fogszuvasodás és egyéb civilizációs betegségek kérdése alól orvosaink azzal a hamis érvvel bújnak ki, hogy az ősember és a természeti népek soha nem érték meg a megbetegítő kort. Ez alapjaiban téves, hiszen több forrásból is olvashatjuk, hogy a természeti népek 68-70 év között haláloznak el, feltéve, hogy nem halnak meg kiskorukban valamilyen balesetben, például jaguártámadásban. A fogorvosok minden esetre nagy szolgálatot tennének mindannyiunknak, ha nem csak kezelnék a fogainkat, hanem táplálkozási szokásaink megváltoztatására is biztatnának.
Olvasmányaink alapján és az életmódunkkal kapcsolatos számtalan beszélgetésünk során mi azt a következtetést vontuk le, hogy az a fajta vegyes nyugati étrend (a „mindenből együnk egy keveset”), amely a XXI. század elején több milliárd embernek fogszuvasodást okoz a Földön, mindenféle védő fogkrémek, fogporok, fogselymek és szájvizek ellenére, egyszerűen nem szolgálhatja kellőképpen a mi magunk és gyermekeink testi-lelki-szellemi egészségét.
Köszönjük, hogy velünk gondolkozol:
Paleo Toll
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése